Nagyon frusztrált, mikor a Tescoban válogattam a borok között, hogy mellettem egy feltehetőleg alkoholista páros nézegette az alsó polcsoron lévő italokat, pont azokat, amikkel én is szemeztem — üres pénztárcámból kifolyólag.
Hogy kevésbé legyen kellemetlen a szituáció, inkább arrébb mentem, s nagy koncentráció közepette közömbösen hűvös pillantásokkal méregettem a magasabb árkategóriába tartozó alkoholos finomságokat (jézusom, ez nagyon “alkeszül” hangzott). Elegáns mozdulatokkal kaptam le egy-egy szimpatikus palackot a sorról, s úgy tettem, mintha döntöttem volna, viszont utolsó pillanatban mindig meggondoltam magam — hisz megtehettem ebben az elképzelt gazdagságomban –, s inkább a következő meg azt követő italért nyúltam.
Természetesen az alsó polcról választottam végül.
KATASZTRÓFASOROZAT 