2 hónap elteltével csak szarabbul vagyok. Szánalmas, céltalan, visszataszító lényként tengek-lengek. Velem van a baj. Mindig is velem volt. Nem kellek sehova, nélkülözhető vagyok. Az voltam, az is maradok. Elfogyott az erőm. Semmit sem érzek, csak mérhetetlen gyűlöletet önmagam iránt.</div>
Filed under TÚLKOMPLIKÁL
KATASZTRÓFASOROZAT 
Majdnem írtam egy “majdénmegmondomatutit” véleményt, de inkább azt mondom, ha csak szükséged van egy virtuális ismerősre, akivel megbeszéld a problémákat keress meg nyugodtan.
Köszönöm a kedvességed. A megmondós véleményt ne tartsd magadban, nem fogok zokogva a szobám sarkába kúszni. 🙂
Mivel értelmes csajnak tartalak, ezért inkább azt mondom, olvasd el Dr. Csernus Imre – A Nő című könyvét (jelenleg én is ezt olvasom), utána pedig tőle a “A Férfi” könyvet. Máshogy fogod látni a dolgokat (szerintem). Én csak azt bánom, hogy nem olvastam hamarabb. (ingyenes beszerzésben tudok segíteni)
Megvolt mindkettő, de nekem valahogy nem jön be Csernus. 😦 Néha mond egészen jó dolgokat, de legtöbbször egy polcra helyezem Müller Péterrel. Tőle is a hideg ráz. Meg a Coldplaytől. 🙂
Akkor a tudásom jelenleg kevés, hogy segítsek. 😦 Én rajtam segített, sőt mostantól mélyen beleásom magam a pszichológiába, mert van mit tanulnom ezen a téren.
Azt hiszem eljött az a pillanat,amikoris azt kell mondjam,hogy elég! Ne tessék már sanyargatni magadat!Ami volt,elmúlt.Túl kell esni rajta.Egy két hónapig fájhat,de aztán saját érdekedben is de tereld el a figyelmed!Okos,aranyos fiatal lány vagy!Nehogy már ne nézz tükörbe!Ja…és tessék ENNi! 🙂
Nem tudom, hogy mi a megoldás, én ugyanígy vagyok általában. Elmondhatod ismerősöknek hogy érzed magad, mi nyomaszt, de semmin sem fog változtatni. A könyvek sem.
Valahogy a tudatomba égett gondolati mintákat kéne resetelni.