LÉPÉS, UGRÁS, DILEMMA


Felébredek, kiesem az ágyból, kávé után nyúlok, az álom maradványait dörzsölöm a szememből, hogy még véletlenül se kerítsen hatalmába az éjszakai mozi. Azzal csak magamnak ártanék. Fogat mosok, elkészülök, monoton felöltözöm, festem a szokásos arcot az ürességre, aztán már egészen emberi formában kimozdulok. A szemem rendszerint fáj a fénytől — habár egyre szürkébb minden, jön a november vége, december, január, remélhetőleg a május is hamar ideér. Nagyon szeretném. De nincs semmi, amivel felgyorsíthatnám az időt, amivel motiválhatnám magam a következő lépésre – érzelmi téren –, azonban az egyetemi terveim változatlanok, minden úgy halad, ahogyan azt előre szépen kifőztem magamban. Az agyamban persze ott van a kusza gondolatháború, a kombinálás őrültsége. De ezeket – a saját érdekemben – ki kell iktatnom a fejemből. Nincs más lehetőségem az ugrásra.

Milyen fura arra gondolni, hogy májusban kicsi hiányzott az újabb angliai repjegy foglaláshoz! Vajon akkor, ha cselekedtem volna, most hol és merre lennék? Mit éreznék?

Az ilyen időpazarló “mi lett volna, ha” – dolgokat el kell tüntetnem az életemből. De egy egyszerű, békés, nyugodt, hullámmentes én nem én lennék.

Dilemma. Ez vagyok én. Bosszantó, elmarom magam mellől az embereket, barátokat, téged, nem az ismerősök dobnak el, hanem én teszek róla, hogy egyedül, magányosan, biztosan álljak ezen az ingoványos világon. Olyan jó lenne csak egy vállvonással elintézni egy ember hiányát, a “mi lesz” – kérdések elővillanását az agyam mélyéről, lelőni az önutálatot, a bizalmatlanságot, félelmet. Helyükre ültetném a kiegyensúlyozott, nem evilági énem. Az vajon milyen lenne? Szeretnék változni, ugyanakkor meg nem, mert miért változnék, ha nekem így is jó. De nem is jó, mert mindennap elvagyok, nem jól, esténként fásultan üldögélek az ágy szélén a kezemet bámulva, csodálkozva rajta, hogy az is az én részem, az enyém, hozzám tartozik, mozgatom, de hogyan, miként, nem értem, mi hogy működik, pedig tanultam biológiát, anatómiát, élettant, de mégsem értem az életet, mondjuk nem is vagyok tudós meg hatalmas intelligenciával rendelkező istenadta tehetség, hogy csak simán, egyszerűen éljek, megértsem a világ miértjeit, az emberek bajaira gyógyírt és megoldást kerítsek. Olyan porszemnyinek érzem magam, egyedül, barátok mind eltünedezve, mind miattam, a taktikáim és ügyetlenkedésem miatt.

Levegőt veszek, az óra kattog, idegesít, hajnali 1 óra magasságában az ágyban kellene feküdnöm legalább, nem pedig a padlóra görnyedve gépelni, a hajamba beletúrni, picit meghúzni, hogy végre érezzek is valamit. Üres.

Természetesen elvégzem a munkámat. Megírom a cikkeimet, küldöm, posztolom, nyomom, megállíthatatlan vagyok, haladok az érettségire készüléssel, már tűkön ülök, hogy júliusban kapjam az értesítést, felvettek. Akkor leszek nyugodt, de nem maradéktalanul boldog, habár, ez a jövőbeli énemnek problémája, ki tudja, akkor és ott mi lesz. Egy biztos, a terv. Nincs másom, persze, ismerősök vannak, de azok nem éppen azok a személyek, akikért esténként magától hullajtja a könnyeket a szemem — én már észre sem veszem. Nevetni szeretnék velük, pont úgy, mint régen, évekkel ezelőtt vagy pár hete.

Tovább kell lépnem. Magamért. De továbblépni sosem fogok, mert magammal tettem, amit tettem, nem hagytak el soha, én hagytam el az embereket. Azt nem értem, hogy miért teszek olyan dolgokat, amik rosszak nekem, ha egyszer boldog vagyok. Szeretek szenvedni ennyire? Belepiszkítok a saját életembe, vidám pillanataimba az ostobaságommal, örök kérdésözönömmel, hatalmas miértekre való választalanságommal, fejjel a falnak, kötél nélkül ugrom, nem tudok úszni jól, mégis bemegyek a sötéten kéklő vízbe.

Közelben, s távol senki sincs.

Advertisements

Leave a comment

Filed under KITÁLAL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s