SZÜLETÉSNAPOMRA


Azért a közösségért teszek, tennék dolgokat, amelyikben én mérhetetlenül egyedül, magányosan érzem magam. Itt persze hátrahőköl majd egy-két ember az életemből, ezért előre is szeretném elnézésüket kérni, de mivel egyik sincs mellettem a nap 24 órájában (ami amúgy is igen sok lenne), egyikkel sem vagyok napi kapcsolatban a távolság vagy egyéb dolgok miatt, saját bolondságom miatt, ki tudja, nos… ennek lehet, én vagyok az oka, sőt, minden bizonnyal én vagyok az egyik oka.

tumblr_l9aie6otf21qadeyl

Volt valaki, akit mindenkinél közelebb engedtem magamhoz a kezdeti bizalmatlanság, megrögzött szkepticizmusom ellenére. Ezen a verőfényes októberi napon, 4 nappal a 22. születésnapom alkalmából gyászolom az egyoldalú barátságot, feltétel nélküli bizalmat, átnevetett délutánt, hajnali telefonhívást, reggeli ébredést, sátorállítást, arcsimogatást, naplóbejegyzéseken való elmélázást, mosolyt, ölelést, csókot, telesírt párnát, boldogságot, filmnézést, különleges pillanatot, az estét a Dunánál, az első perceket, az irodát, a hajnali csendet, a Keleti-pályaudvart, az egyórás várakozást, izgalmat, pillangókat, terveket, álmokat, reményt és mindent, mindent, amiért érdemesnek tartottam bírni, lépni, élni, várni.

Sajnálom a csendet, a szomorkás tekintetemet, a remegő kézzel pötyögött üzeneteket, az érdeklődést, a cseppnyi életet, mert most éltem először, most éreztem igazán élőnek magam. Igen, teher a bizalom, kérhetetlen kérés a türelem. Feladtál, mikor azt hittem, összerakhatom magam melletted úgy, hogy te majd szépen objektíven figyelgetsz, s ha kell, útbaigazítasz. Nem vártam tőled, hogy megments, hiszen az ember csak saját magán segíthet.

Ami nekem ennyi mindent, a világot jelentette, napsütést, nyarat, új élményeket, vállra hajtott fejet, szomorkás búcsút, visszafojtott pityergést, játszott lazaságot, néha dacos nemet, neked csak egy sms-nyi pillanatot ért, hogy ennyi, boldog további ürességet.

Advertisements

3 Comments

Filed under A HÉT VALLOMÁSA

3 responses to “SZÜLETÉSNAPOMRA

  1. doragon

    Sokszor van úgy az életben, hogy rossz helyen (rossz embertől, rossz időben) remélünk szeretetet, kedvességet, megértést és biztonságot. Nem okoskodó-kioktató akarok lenni, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy saját tapasztalataim azt mutatják, egyedül csak Isten az, aki nem hagy cserben. Az emberek túl képlékeny természetűek, változóak, egyszóval megbízhatatlanok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy soha nem találsz mást, aki magához enged, s akit te is magadhoz engedhetsz – és megértésben és szeretetben éltek majd együtt, de… amikor megtanulod beérni kevesebbel (vagy éppen semmivel, az ürességgel), akkor megláthatod, hogy vannak még jó, őszinte emberek.

    • Már beértem a semmivel, akkor történt velem valami csodás dolog. És ide jutottam. Megint. Ismét. Örökké.

      • doragon

        Nem osztok több “jótanácsot”, mert ez nekem nem igazán megy. Annyi biztos, hogy minden változik, és bizonyára ezt a nehézséges időszakot megkönnyebbülés koveti majd.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s