AD HOC LÁNY


Azt látom, hogy rengeteg környezetemben lévő leányzó egyszerűen imád panaszkodni a régi/éppen véget ért/jelenleg tartó kapcsolatairól. Mindegyik ismerős jön valami problémával, múltban szerzett sérelemmel. Neeem, én magam nem éppen tartozom ezen kedves hölgyemények közé, mivel nem büszkélkedhetek jelentős/jelentéktelen/bármilyen nemű/említésre méltó múltbeli kapcsolattal, ennek fényében tehát azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a következő poszt tartalmát nem saját életemből merítettem.tumblr_m6ad1evE7f1rsj1bjo1_500Az van, hogy valahogy az előbb említett nőtársaim átsiklanak egy aprócska tény felett, hogy az összes eddigi és jövőbeli kapcsolataik egyetlen közös pontját saját maguk képezik. Ezzel természetesen nem arra célzom, hogy ők lennének a probléma kizárólagos forrásai, de azért ez is benne van. Talán. Nem tudom.
Itt meg is szólítanám a szóban forgó, elsősorban fiatal lányokat: ti választottátok a pasast, ti voltatok azok, akik belementek a kapcsolatba, beleegyeztetek a lefektetett szabályokba, ennél fogva pedig mondhatni ti is hozzájárultatok ahhoz, hogy egy alapból katasztrófára ítéltetett valamihez hozzátettétek saját magatokat.

Süllyedő hajóra felszállni nem éppen a legbölcsebb ötlet.
Lehetséges, hogy már az elején láthatóak voltak a gondok, amik aztán hatalmas viharokhoz (nem feltétlen látványos drámákhoz, hanem mondjuk belső lelki vívódásokhoz) vezettek, viszont a jelekről könnyebb nem tudomást venni, mint megoldást keresni, orvosolni a bajt, míg nem késő. Tagadásban élni ezerszer könnyebb, ugyanakkor milliószor rombolóbb is.

tumblr_m75jt9Vby61rvn5nco1_500

Nőként sokan vagyunk vele úgy, hogy mi aztán képesek vagyunk a világot – így pedig a másik felet is – megváltoztatni. Sőt, tovább is mennék, nőként van, hogy úgy gondoljunk, feladatunk megváltoztatni a másik felet. Kifogásokat keresünk, ha nem úgy bánnak velünk, mint ahogyan azt mi szeretnénk, mindeközben pedig kedvesen mosolygunk és elégedetten bólogatunk, hogy nekünk minden megfelel, amit a significant other éppen (nem) nyújt.

Nem is az, hogy nem látjuk a figyelmeztető jeleket, hanem inkább kihívásként tekintünk a másik félre – minden apró hülye szokására. Így hiába jön totálisan őszintén és korrekten a férfi, hogy nem, nem keres kapcsolatot, nem akar bennünket bántani, nem akar hazudozni, így hát semmiféle afférbe nem is menne bele – mi személyes sértésnek vesszük ezt, sérti a női önérzetünket, mi az, hogy nem bántana bennünket?! Hiszen épp most bántott azzal, hogy ő nem akar még olyanféle kapcsolatot sem, ami neki jó, nekünk nem, vagyis de, csak másképp, ami után mi üresen bámulunk a semmibe, ő pedig veszi kalapját, kabátját, aztán pedig simán elköszön. Még ennyire sem kellünk?! Dehogynem, csak épp most egy rendesebb pasassal van dolgunk, akit becsülnünk kellene őszinteségéért, nem pedig fennakadni olyan problémákon, amik nem is léteznek. Ezzel nem ő bánt minket, hanem mi saját magunkat. És ez az a pont, hogy az elutasítás miatt még vonzóbbá válik valaki. És akkor szépen bekattansz, mint Audrey Tautou az Á la folie, pas du tout-ban. Köszönöm, én azért nem szeretném úgy végezni személy szerint, de mi van, ha bennem van a bolond overly attached girlfriend faktor? (Nem mintha bárki barátnője is lennék/lettem volna valaha is)

tumblr_mcgsqaTqmU1riygjso1_500

Ennél a pontnál valami olyasmi zajlik bennünk, hogy mi elkötelezetten igyekszünk prezentálni, milyen vicces, humoros és csodálatos társaság vagyunk, olyan kivételes nőszemélyek, akiknek elegendő a haverina bélyeg extra szolgáltatásokkal (tehát nem is ribanc, nem is barátnő, hanem a kettő kellemes ötvözete), kötelezettség- és abszolút szerelemmentesen. Ez így leírva maga a tökély. Akkor minek a dráma? Birtoklási vágy? Kizárólagosság? Szabályok? A szabályok azok tiszták, világosak. Mi is jár a fejünkben?

Minden bizonnyal rejtély marad, miért is akarunk valakit, nem pedig mást. És az is, hogy az a valaki miért nem minket akar, miért azt a másikat. A feromonok mellett biztosan a font teszi.

Ha pedig egy ilyen kapcsolatba bonyolódunk, buborékban éldegélünk, tagadásban, Ad Hoc Lányként (á la Bridget Jones), legokosabb, amit tehetünk, hogy kisírjuk magunkat egy este, mikor a másik mellettünk alszik/nincs ott/éppen nem látja, aztán pedig emelt fővel, olyan “scarletto’harásan” elvonulunk, mintha ott sem lettünk volna, azzal a titkolt reménnyel szívünkben, hogy a significant other visszanéz.
FUCK.

Advertisements

Leave a comment

Filed under RÓLUNK

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s