ÚJRA


Valamelyik napon nagyon miserable-nek éreztem magam (tegnap). Tulajdonképp az egész életem ilyen nyomorult.Facebookon szörföltem ide-oda, keresztül és kasul, ismerősök és ismeretlenek adatai között bóklásztam, nézegettem és méregettem a képeiket, elemezgettem életük apró momentumait, a boldogságos(nak tűnő) mosolyukat. Ne is próbáljatok ítélkezni. Tudom, hogy ti is nyomjátok ezerrel a sztalker üzemmódot.

Ott tartottunk, vagyis tartottam, hogy nagyban szenvedtem életem posványában egyedül, valahol a kitakarított szobám egyik már portalan sarkában, a sötétben természetesen, az ablakon kopogott az őszi eső (ez nem így van), tehát tökéletes, közhelyesen melankolikus estét töltöttem csendes magányomban. Még az sem érdekelt, hogy mindenféle egészségtelen vacakkal erőszakolom meg testem, mit nekem ótvar bőr és kócos haj, ápolatlan fizimiska, 3 napos pulóver, kapucni a fejen, i-don’t-give-a-flyin’-fuck, picsogtam és sírdogáltam a világ vidámságán, azon, hogy nekem egy cseppnyi sem jutott belőle. És ezzel valahogy eszembe jutott a boldogság, na meg az, hogy tenni kell érte, nem pedig itt üldögélni és görbülő szájszéllel ráfogni mindent a hormontartalmú gyógyszerekre és rossz időre, társaság- és egyéb hiányokra. Néha jól pofán kell magunkat csapni, új dolgok után nézni.

Így aztán elő is kapartam gimis történelem jegyzeteimet.

Kedves mindenki, ha minden remekül és kifogástalanul megy majd (nem fog, de azért a tőlem telhető maximumot remélhetőleg hozom), kirázok a kisujjamból egy emelt érettségit. Mert… jelentkezem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Politológusnak. Kedves kommenteket, fejcsóválásokat természetesen fogadok ezzel kapcsolatban, de itt és most ünnepélyesen kijelentem, hogy minden rajtam áll, az is, hogy a mekiben láttok majd évek múlva, vagy pedig XYZ helyen (ez itt most az álmom lenne) fogok tevékenykedni. Sikerülnie kell, sikerülni is fog. Muszáj végre hinnem magamban. Ez most létfontosságú kérdés.

tumblr_m2wfg913Bt1r2yu67o1_500

Annyira szeretnék változni. Nem szeretem magam. Abból a szempontból főleg nem, hogy úgy érzem, nem vagyok elég. Ez az állapotom végigkísérte az iskolákat, baráti és egyéb kapcsolataimat, az ashteadi magányt, a tavalyi depressziót, az utána következő cseppnyi reményt, az augusztusi összeomlást, amiből a külvilág talán mit sem vett észre, a decemberi fogadalmakat, a májusi kiábrándulást, a nyári történéseket, érzéseket, barátságok megszakadását és kezdetét. És el is jutottam a mostani döntésemhez. Ami nem is mostani, mert régóta forrt már bennem. De most jutottam oda, hogy ki is merjem mondani.

Szeretnék végre kevésbé túlkombinálós és gondolkozós lenni, számtalanszor próbálkoztam már gondtalan mosolyt erőltetni az arcomra, de minden alkalommal vereséget szenvedtem saját magamtól. Bár olyan lennék, amilyen vagyok néha, egy-egy nagyon gyorsan múló pillanatban, mikor fiatalnak, bohémnak, kedvesnek és önfeledtnek érzem magam. A röpke pillanatos énem az, aki lenni szeretnék. Dolgozom rajta, dolgoznék rajta, de sokszor kudarcot vallottam, vallok is. De annyira nagyon elég is volt belőle.

Advertisements

4 Comments

Filed under GYORSJELENTÉS

4 responses to “ÚJRA

  1. Tamás

    Never give up, never surrender. Boldogok a….

  2. Tamás

    … boldogmondások! Máté evangéliuma rulez.

  3. 🙂 Sok sikert!Van az a mondás,hogy:ha egy ötlet elsőre nem tűnik abszurdumnak,akkor az nem is igazán jó ötlet…(vagy valami hasonló)

  4. rebeka97

    Szia! 🙂 Szeretnélek megajándékozni egy Liebster-díjjal. Bővebben: http://misslightningridersblog.wordpress.com/2013/09/28/the-1st-birthday-of-the-blog-and-liebster-award/

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s