INSECURE


Olyan nagyon csúnyának érzed magad, mint még addig soha. Minden egyes aprócska hiba, hepehupa, heg, folt felnagyítódik, hatalmas ocsmányságnak tűnik, gusztustalannak, szégyellnivalónak. A combod nem létező hossza, a hajad állandó jellegű kócossága, a bőröd milliónyi, nagyítóval felmért hibáját legszívesebben ledörzsölnéd magadról, egészen durván, mert olyan nagyon visszataszítónak látod a tükörképed (így tested) minden négyzetcentijét.

8406_bd2c

Rögtön megvilágosodik előtted az önbizalomhiány jelentése. Nem érzed magad jól a testedben, nem szereted, sőt, gyűlölöd az egészet, kényelmetlenül, bezárva érzed magad, nem tudsz csak úgy lenni. Nem bízol magadban, a testedben, abban, hogy betölti majd egyáltalán a “funkcióját”, félsz, hogy cserben hagy, becsap, miatta kerülsz olyan szituációba, amilyennek még a legrémesebb álmodban sem szeretnél részese lenni.

Még ha szereted is magad valamennyire (ha tisztában vagy vele, hogy senki sem tökéletes), akkor is egy ilyen esemény előtt rögtön csak a negatív dolgaidat véled percenként felfedezni, míg nem jutsz el arra a szintre, hogy legszívesebben egy zsákban töltenéd életed hátralevő részét. Mindegy, csak ő meg ne lásson semmit a gyengeségeidből.

Furcsa dolog igazából, mert ha valakivel kedvelitek is egymást valamilyen szinten, akkor tudnod kellene (és tudod is talán legbelül), hogy sosem tekintene rád olyan undorral és megvetéssel, mint ahogyan te méregeted magad egy rosszabb, bizonytalanabb pillanatodban. Sőt, megkockáztatom, hogy még a hibáid is rátesznek egy lapáttal a belőle kiváltott vonzalomra. Ki tudja.

Persze, leginkább az rémiszt meg téged, hogy egy nagyon fontos és nagyon kedves ember előtt derül fény minden addig rejtett, rejtegetett “hibára”. Ő meg a te szemedben nem az, hogy tökéletes (mert olyan nem létezik), hanem  – minden aprósággal, amit teljesen kívülálló negatívnak, fogyatékosságnak és furcsaságnak titulál -, számodra (egy összképet nézve) vonzó, imádni- és szeretgetnivaló. Olyan kellemes bizsergéssel tölt el téged, hogy egyáltalán van. Ő nem más, ő csak… ő.

Érthető és természetes, hogy mindent – hangulatot, a világítást, a pillanatot – felejthetetlenné szeretnél tenni, de csak hogy tudd, ilyen helyzetek nemhogy ritkán, de sosem adódnak valójában. Amúgy is… a túlzott maximalizmus csak rányomja a bélyegét a szituáció milyenségére. Nem lesz spontán semmi, kellemetlen és mesterkélt lesz minden, aztán pedig úgyis csak rágódni fogsz a “mi lett volna, ha” kérdéseken. Ami neked sem, de a másiknak sem éppen jó érzés. Been there, done that.

Ha visszatartott lélegzettel vársz és remegsz valamiért, fejemet teszem rá, hogy nem fogsz soha semmit sem élvezni. Csak akkor leszel képes pozitívan és boldogan éldegélni a bőrödben, ha elfogadod, hogy vannak dolgok, amiknek irányítására egyszerűen kevés vagy. Nem azért, mert béna vagy, hanem azért, mert ilyen az ember. Kontrollálni nem lehet úgy, hogy utána ne kelljen törleszteni…

Nem fogod tudni megmondani, hogy miért jó neked, miért tetszik az adott helyzet. Miért jó minden úgy, ahogy van. De mégis, talán erre is van egy roppant frappáns kis magyarázatom: azért vagy boldog, mert az összes katasztrófaként lebegő érzés, ami kering körülötted, felőle jön. És beleremeg az ember térde, mikor érzi, hogy a másik talán épp olyannyira örül és mosolyog és boldog és elégedett és nem tudja, mi van, mint te éppen akkor… ugyanakkor.

Egyedül vagy a sötétségben. Egyedül is leszel. De remélhetőleg azért vele együtt. És mi más lehetne egy ilyen helyzetben a legszebb? Félsz is, persze, ideges vagy, feszült, nem érted, hogyan történik mindez, mi a lényeg, honnan jött és hová tart ez a valami, de tulajdonképp ezekkel a kérdésekkel ráérsz foglalkozni, ha mondjuk már a probléma valós. Nem pedig generált.

És mivel ez éppenséggel egy csodálatosan vidám, izgalmas dolog kezdete, becsüld meg, hogy van. Érthető valamelyest, hogy szükségét érzed valami biztosítéknak is, de… hidd el, felesleges. Nem csak felesleges, de nem is kell neked igazából. Ha zuhansz, zuhansz. Ha nem…
És őszintén, ez a legszebb dolog az egészben.

Advertisements

5 Comments

Filed under RÓLUNK

5 responses to “INSECURE

  1. Joachim Murat

    Te lány, nem vagy véletlenül Marguerite Yourcenar reinkarnációja? 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s