A TÚLKOMPLIKÁLÁS MŰVÉSZETE


tumblr_mefg28fwG61rg0nm3o1_500

A dolgok túlbonyolításának művészete végigkísérte eddigi életemet – gyanítom, ez továbbra sem lesz másképp. Azt hiszem, joggal nevezhetjük a legidegesítőbb tulajdonságaim egyikének a csillapíthatatlan analizáló hajlamomat. Nem könnyű Reninek lenni.

Hogy magamnak generálok problémákat? Igen!

Nyerek vele valamit? Vállveregetést? Trófeát?

Nos, ha lehetne bajnoki címet szerezni a túlkomplikálás tudományából, azt hiszem, verhetetlen, legyűrhetetlen ellenfél lennék mindenki számára.

Hogy mindenki értse, miről is van szó, egy egyszerű példával kezdeném: legtöbbször simán eldöntöm magamban, hogy az emberek mit gondolnak, gondoltak rólam egy adott szituációban (érzitek, hogy ez már az elején elég beteg, hát még mi lesz később). Mindezt az alapján, amiket nekem mondtak. És persze, valahogy kényszeresen belevágok a hallottak, tapasztaltak morzsákra bontásába, csak analizálom, újra meg újra végigjátszom az átélt helyzetet, míg nem jutok arra a fantasztikus konklúzióra, hogy az emberek hazudnak. Főleg nekem. Mert nyilván utálatos vagyok, szerethetetlen és értéktelen. Még akkor is, ha pont az ellenkezőjét próbálják elhihetni velem. Nem fog ki rajtam senki! Az agyamon, legalábbis…

Elásom magamban az emberi kapcsolatokat (nem sok ilyenhez van szerencsém), mert én eldöntöm és végigjátszom magamban, hogy nincs szükség rám. Mert nem kellek. Persze, azt mondják nekem, hogy kedvelnek, de ez csak hazugság (kegyes vagy rosszindulatú).

Egy másik imádnivaló történet: az esetek 99,9 százalékában, ha valakinek beszéde van velem, garantáltan elkezdem kapkodni a levegőt, edzek az elkövetkező világkatasztrófára, mert tudom, hogy vagy ki akarnak rúgni, vagy szakítani akarnak velem. A legbelsőbb megérzéseim meg aztán nem csalnak sosem.

Mint látjátok, az agyam keményebben nyomja, mint valami atomfizikus gondolkodószerve – a zsenialitást és atomfizikai részt leszámítva.

A kérdést megelőzvén, nem, nem mindig ez a helyzet a kis fejemben. Vannak tiszta pillanataim is (ideig-óráig tartanak), olyankor pedig normálisnak, egészségesnek és messze nem pedig egy psycho nőszemélynek látszom.

Borzasztó sok energiámba kerül ez a kombinálós móka. Teljesen kimerít. Sajog a fejem az általam okozott fejfájástól. Nem tudok szabadulni a minta követésétől.

Talán az lenne az ésszerű, ha kezdetben mondjuk 25 százalékkal csökkenteném az overthinking mennyiségét. Nem tudom. Nem tudom.
Nem tud

25%-kal kevesebbet túlgondolós Reni

Advertisements

Leave a comment

Filed under GYORSJELENTÉS, KITÁLAL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s