ONLINE&OFFLINE


Abszolút nem kell (és nem is lehet) megrökönyödni azon, hogy manapság az ember lánya akár online üzemmódban is nyomhatja az életét – persze azért maradjuk egészséges keretek között.

tumblr_ml9zm5s0yp1r1mcezo1_500

Bármennyire is „creepy” legyen az a dolog, amiről most írni fogok, nem érdekel, mert nem csak én, hanem mindenki más is űzi az ilyesfajta ismerkedős dolgot. Akarva-akaratlanul.

Nálam igencsak ritkán csúszik be egy hasonló élmény. Még olyan 14 lehettem, mikor regisztráltam az első e-mail címem csicsirena (seriously?!) és renicica14 néven (ha valaki a poszt olvasása után lecicáz, azt reflexből pofon csapom, de jobban belegondolva, inkább nem, mert vannak bizonyos férfiak, akik valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva szexisnek tartják ezt). Nem használom már egyik hozzáférésemet sem, azt hiszem ebből a szempontból én már tökéletesen unalmas felnőtté avanzsálódtam.

Tiniként ismerkedtem meg egy nagyon szimpatikus fiatalemberrel, húszon felül volt, ellátott mindenféle tanáccsal meg ilyesmivel, valóban elég türelmes volt, mert tizenéves picsaként (az voltam… nehéz elhinni, nem?) triviális dolgokon tudtam fennakadni (rám nézett! = most akkor halálosan szerelmes belém! – LOL). Barátságunk túlélte a tinikort és a pattanásokat, a PMS-t, így aztán egészen 19 éves koromig életem része is volt a korábban interneten megismert srác.

Ami miatt kapcsolatunk megszakadt, az történetesen a romantikus érzelmek berobbanása miatt történt: észrevettem a srácon, hogy furcsán tekintget rám, ÚGY, szóval jobbnak láttam elnyesni azokat a bonyodalmat okozó szálakat. Azóta sem ismerkedtem senkivel interneten. Nem is hiszek benne, nem is szeretnék, valahogy távol áll tőlem az egész online dating, making friends (egyáltalán létezik olyan, akinek bejött?), miegymás. Jobb nekem itthon üldögélni a popómon, idétlenül pislogni az általam kedvelt fiatalemberre (nincs ilyen), aki mit sem sejt a pillangókról mindeközben.

Az internet csúnya és ijesztő hely különben is. Nem való egyetlen hölgyeménynek sem. Random, csak úgy felbukkanó péniszeket sem szeretnék látni a képernyőmön, mert amúgy sem vagyok jó alvó, de egy ilyen élmény után meg azt hiszem, véglegesen megakadnék a személyiségfejlődésben…

tumblr_ltoqtlGN2U1qa1odg

Milyen megdöbbentő viszont az, ha viccből regisztrálsz valami oldalra, ahol aztán szkeptikusan kattintgatsz és válaszolt összevissza mindenkinek (anyaggyűjtés céljából), olyanoknak, akiknek a mondandója nem is érdekel, mert egyszerűen unalmasak vagy nem tudsz szellemileg kielégítő eszmecserét folytatni senkivel az égadta chatvilágon… és aztán valaki azt mondja, hogy Boccaccio Dekameronja után olvassam csak el Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vesszőjét!

Ha találsz is valami értelmes emberi lényt, akkor mi is a következő lépés? Ó, legjobb, ha nincs következő lépés, mert abban a pillanatban, hogy offline-ba teszi magát valaki, visszaváltozik igazivá, s annak az esélye, hogy valakinek az online képe egyezik az offline életével… maradjuk annyiban, hogy interneten bárki mondhat konkrétan bármit. Tökéletes mindenki tetőtől talpig képzeletben, miközben nagyon is jól tudjuk, hogy a tökéletes a tudományban és a művészetben ugyan jelen van, le is nyűgöz bennünket, de a való életben nála unalmasabb nincs is…

Telefonszámot nem adunk meg ismeretlennek, főleg nem az interneten „megismert” valakinek, mondja az íratlan szabály. Ha meg mégis ilyen kis butuskák vagyunk, akkor viseljük csak a következményeket is. Nem mondom, az ilyen perverz éjjeli telefonokat senkinek nem kívánom, ha valaki nem is tudja kezelni őket, jobb, ha tanul inkább az esetből és számot cserél. Mindenesetre gyanakodni nem árt sosem.

Legjobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy mint amennyire a szüleinkkel egészen másképp beszélünk, a barátaink körében is egészen más a helyzet, szóval az internetes személyiségünk is éppen úgy különbözhet az aktuális énünktől. Nem mindig, de… Könyörgöm, elég felnézni a sokak által imádott Facebookra. Most képzeljétek el, hogy egy személyes találkozás esetén többnyire „awkward” az ember lánya és fia, mert már annyi mindenről beszéltetek online. Nem az, hogy nem maradt téma, hanem furcsa az egész szituáció, hogy tulajdonképp egy ismeretlen ismerőssel állsz szemben. És akkor beáll a kuka-szindróma. A találkozás gondolata pont emiatt eredményez sokaknál pánikrohamot. A legrosszabb rémálmával senkinek nem áll szándékában szembesülni… így pedig inkább visszarohannának az internetes ismerkedést gyakorlók az otthon melegébe, a védelmet adó sötét zugba, ahol aztán megfogadják, hogy soha többé nem jelentkeznek ki az életbe.

Advertisements

4 Comments

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, RÓLUNK

4 responses to “ONLINE&OFFLINE

  1. emmyaist

    A “making friends” rész éppenséggel működik/-het, csak nagyobb esély van rá valami közös érdeklődésen alapuló online közösségben, mint mondjuk egy random chatszobában.

  2. J

    “Érdekes” idők… egy kapcsolat eleve randival kezdődik, miután néhány szmájli lett váltva a képernyőn. Rejtett pillantások, megközelítő mosolyok és izgalmasan zavarbahozó első szóváltások, jópofiskodások… “delete”, jöhet már is az édeskettes. Lesz talán érdekesebb is, amikor már nem is kell találkozni a valóságban, elég lesz “avatárokon” keresztül összejönni egy mátrixos pizzériában. Persze mindennek meg van az ára és a számla előbb-utóbb be van nyújtva.

  3. Jókat derültem a poszton, jól írsz. A netes társkeresést pedig én is vázoltam már 😉
    http://buffysummers7.wordpress.com/2013/06/06/figyelem-gyogyegerveszely/

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s