ÉLNI


Képzeld csak el, hogyan fogsz visszapillantani az életedre 40-50 év távlatából! Mindazt, amit addigra elérsz, kevésnek fogod tartani, esetleg büszke leszel a sikereidre, bánni fogod, hogy valamibe nem kezdtél bele? Lesz olyan dolog, amire akkor úgy gondolsz majd, hogy bár másképp cselekedtél volna?

Lehetséges, hogy azt fogod kívánni, bár bátrabb lettél volna, bár komolyabban vetted volna magad, a vágyaid, az álmaid, mert addigra már lehet, hogy késő lesz. Szerintem mindenkinek az lehet az egyik legfélelmetesebb rémálma, hogy önmagát ostorozza majd sok év után, hogy bár ne másoknak, bár saját magának felelt volna meg. Mert úgysem a legjobb baráttal, haverral, ismerőssel, családtagjainkkal éljük le az életünket, sőt, még a választott akárkinkkel sem, csak és kizárólag saját magunkkal. Az egyetlen személy, aki végig is kíséri az életünket, azok mi magunk vagyunk – legyen ez mindannyiunk áldása és megtörhetetlen átka egyszerre.

tumblr_mn6gjihiCf1s27waso1_1280

Legtöbbször az a helyzet, hogy azok a dolgok, amiknek akkora súlyt, jelentőséget tulajdonítunk jelen életünkben, messze nem is bírnak olyan befolyással jövőnkre, mint amiről mi amúgy meg vagyunk győződve. Igazából nem is fontos semmi, ami bennünket éppen foglalkoztat, persze akadnak kivételek is. A világ nem áll meg, ha mi épp nem válaszolunk egy e-mailre, de még akkor sem, ha összeroskadva zokogunk az univerzum igazságtalanságait illetően. Nekünk kell döntenünk arról, hogy mi az, ami prioritást élvez életünkben.

Úgy érezzük, ha nem teszünk eleget az élethez szükséges szerződésben leírtaknak (számlafizetési kötelezettségek, szabályok, feladatkörök teljesítése, elfogadott viselkedésformák, normák), akkor egész életünk csak élet: hiábavalóság, felesleges gyötrődés, nagy büdös semmi – ami eddig boldogított és boldogíthatna bennünket, az enyészeté lesz. Valljuk be, a csodálatosan kék égboltért és hajnalban éneklő madarakért élni nem túl kielégítő, mindig kell valami több, valami, amivel mi magunk hasznosnak érezzük létünket a világban. Ha nincs meg a helyünk, akkor mi értelme? És van-e értelme feltenni hasonló kérdéseket a nagy ürességbe? Nincs. Tehát minek a gondolat, az írás, a szenvedés, az izzadságcsepp és a könny, minek a késztetés, ami belülről jön, hogy legyünk jobbak, lépjünk ki a komfortzónánkból és merjünk cselekedni? Túlozni, bonyolítani azt jelenti, hogy még magasabb halom bajjal és kibogozhatatlan problémával fogunk végül szembesülni.

tumblr_lwmbguILgI1r8i90do1_1280

Az okosok azt mondják, ilyen egyszerű.

Az az elviselhetetlenül erőteljes szellemi energia, mentális erőlködés, amit mi raktározunk, gyakorta csak a valamin való reszkető aggódásra vagy valami bánására fordítódik, összpontosul. Kizárólag az utolsó szikra oldozhat fel bennünket a végtelennek tűnő rémálom alól: a saját magunk felé mutatott törődés, ami úgy látszik, kiolthatatlan. Lassan elkezdünk engedni, ellazulni és megbocsátani, a haraggal itatott közönyt felváltja a nyugalom és természetesség…

Érdemes hát elgondolkozni egyetlen pillanat erejéig legalább: mi az, amire 40-50 év távlatából emlékezni fogsz? Mi az, amit addigra felépítesz majd? Mennyire fogod értékelni a jelent, mennyire a múltat? Mi az, ami időpocséklás, s mi az, amire érdemes időt szánni? A félelem? A megbánás? Az önostorozás? A harag? A bosszú?

Veszítenivalónk tulajdonképp semmi esetben sincs, ha a fentebb írt negatív érzelmekkel vegyített életet választjuk magunknak – a megértés és tapasztalat kettősét leszámítva…

Advertisements

9 Comments

Filed under RÓLUNK

9 responses to “ÉLNI

  1. Csak és kizárólag egyetérteni tudok a leírtakkal, és azon gondolkozom, milyen jó lett volna ezt a bejegyzést rövidke életem valamennyi fontosabb döntési pillanata előtt végigolvasni.
    Bennem már csak még egy kérdés fogalmazódik meg, akár a fentiek mellé is: létezik-e az életnek módszertana? Meg lehet-e tanulni úgy élni, hogy 40-50 év múlva a lehető legnagyobb megelégedettséggel tekintsünk vissza?
    Minden esetre nagy örömmel olvastam ezt a gondolatmenetet /is/ szóval csak így tovább!!! 🙂

    • Jó kérdés! Ha esetleg valaki, aki ezt olvassa, tudja a választ, az igazán elárulhatná nekünk a nagy titkot… Igen, és azt el ne felejtsem, hogy a 42 nem ér!:)

      Köszi szépen!:) Próbálok rossz passzban is valami pozitívabb kicsengésű firkálmányt megosztani veletek!

      J., pontosan! Persze az, hogy nincs veszítenivaló, nem jelenti azt, hogy nem is történhetnek borzalmas dolgok az ember életében… de meg kell próbálni felszegett állal menetelni előre.

      • Joachim Murat

        Az élet tele van szép dolgokkal és borzalmakkal is, de az a lehető legborzalmasabb, ha elmegyünk mellette. A szürkeállományunk pedig éppen azért van, hogy segítsen elkerülni a “borzalmakat”. Ha ezt időben felfogtuk… bingó!

        Que sera, sera… adiós amígo!

      • Azért ez messze nem ilyen egyszerű!

  2. J.

    Így van, cserebogár: veszítenivaló nincs. Ahogy mondta Bob Marley, az élet egy kaland amiből úgy sem kerülhetünk ki élve. Ha ezt felfogtad, (majdnem) mindent megértetted. Majdnem…

  3. J.

    Semmi sem egyszerű, de így legalább nem is unalmas..

    http://szelveso.blogspot.hu/2013/04/remeny-es-felelem.html

  4. John

    hát igen ez elég ciki aki idővel számol…
    újból és újból ugyanazt éled át hiába próbálkozol – következtetetések? konklúzió csak illúzió
    nem lehet ugyanazt a devajut megváltoztatni abban a világban (én már próbáltam hidd el: új eseményt indítasz attól a ponttól, de valahogy idővel ugyanoda kanyarodik vissza – szemétség) – te csak egy darab vagy az egészben mint bárki más, hogy hol mikor és hogyan az már az időfizika egy preiódusának függvénye – amit qvra nem értek!!!!
    ezért elhatároztam én nem számolok az idővel, nem érdekel (igaz függök tőle de.. rohadjon meg, kijátszom vhogy) megállítom és oda tekerem ahova akarom, bár így sem jutottam előrébb, bár szerintem ez kell, hogy legyen a megoldás, csak vmit nem veszek érszre ami egyértelmű..???
    tényleg már kérdeni akartam neked mennyi devajut volt, add egy adott alkalomkor hányszor?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s