DEUS EX MACHINA – NEGATÍV ELŐJELLEL


“The world is not in your books and maps, it’s out there!” (Gandalf)

Zsákos Bilbóként keltem útra szerda délután, hogy húgommal töltsek másfél napot Szegeden. Elterveztük, hogy aznap este Carbonfoolsra megyünk (ez meg is történt), csütörtök délután pedig kis eyecandynek jó lesz majd a Les Mis másodjára. Mindenféle spontaneitást mellőztünk – meg is lett az eredménye.

Köztudott, hogy ha valamit lépésről lépésre átbeszélünk, akkor tuti biztos, hogy nem várt események sora fogja színesíteni kalandjainkat. Amolyan isteni közbelépésnek is nevezhetjük ezt a dolgot. Negatív előjellel.

Nos, nekem az utóbbi napokban három ilyenben is részem lehetett…

1.
Indulás előtt mindenről csodálatos listát készítettem. Kaja, pia, pénz (és személyi) – nőlétemhez képest nem nevezném magam nagyigényűnek; már-már az utolsó simításokat végeztem itthon, mikor anya befutott a kezében egy levéllel, mire én azon nyomban felvisítottam, mert előre tudtam, hogy Murphy lesújtott rám az idióta törvényeivel (de inkább nem is szidom tovább, mert már rettegek, mikor történik megint valami velem). Igen, a ” munkaügyisek” kiközvetítettek valami zseniális helyre, ahol az állás már természetesen időszámításunk előtt betelt, ilyesfajta aktuális infókkal bombáznak a segítőkész ügyintézők engem, bejelentett munkakeresőt.

2.
Majdnem megfulladtam a rajongó tinik túláradó szeretetében.

Ez történik, ha első sorba próbálsz beférkőzni Carbonfoolsra. Mi tökéletesen nyugodtan, mindenféle túlcsorduló imádattól mentesen álldogáltunk a koncertre várva.

De aztán beütött a p.csahad.

Szó szerint. Ütöttek vágtak (oldalba), a 160 centis létem nem éppen koncert-kompatibilis, de ezzel együtt kell élni, nincs mese. Kínában vagy Mexikóban biztos vállalnak valamiféle testmagasság növelést, de inkább kihagyom, köszönöm a lehetőséget. Láttam én elég nyiszálós-orvosos-furcsaságos sorozatot. Maradok inkább hobbit.

Lényeg, hogy már így a sokadik Carbonfools-élmény után rádöbbentem, mennyire nem a zenéért öldökölnek legtöbben egy-egy koncert alkalmával. Miniszoknya és platform alap, ehhez jön a kilós smink és a méteres karom, amivel felszántják aztán a fél fejem, nem elég ronda így is, nem, még rá kell húzni egy egészen mély, vértől vöröslő Mariana-árkot is. Kösz.

Azért is jól éreztem volna magam a koncerten, szóval húgommal ugráltunk és kalimpáltunk tovább, tudjátok, olyan önkívületi állapotban, mint ahogyan az egy ilyen buli alkalmával illendő. Óóóó, milyen szép és jó lett volna mindez, ha nem mellettem áll az a kétajtós szekrény, szóval a szekuritis. Valamiért utált engem a pasas, pedig sikerült nem t.kön vágnom, még a fejét és a lábát is megkíméltem, pedig nekem elhihetitek, mekkora művészet volt az egész veszett mókus tánc úgy, hogy végig a fülembe lihegett az a pasi, miközben ő a mögöttem szenvedő, folyamatosan fényképezőt kattogtató csajt mustrálta kiéhezett szemekkel.

3.
Csütörtök délután beültünk Szeged legrégebbi mozijába (igen, abba), hogy másodjára is legeltessük szemünket a barikád hősein megtekintsük Tom Hooper zseniális művét. Még azt nem – mondta az Univerzum mély, öblös hangján.

Úgy kezdődött az egész, hogy nem láttunk orrunkig sem a teremben, a jegyszedő srácnak nem volt kedvére felkapcsolni a villanyt, így tökéletes sötétségben (amit manapság nemigen „láthat” az ember ebben a neonfényektől kivilágított 21. században) tántorgott az ötfős csapat – velem az élen, míg neki nem mentem a falnak, s akkor rögvest felkiáltottam az expedíció többi tagjának, hogy felém nincs út, forduljon mindenki vissza.

Miután sikeresen elfoglaltuk helyünket, elkezdődött a film. Azon kívül, hogy semmit nem hallottunk belőle, teljesen olyan volt, mint decemberben…

… Tartott ez az eseménytelenség egészen a 40. percig, amikor is hirtelen ugrott egyet a szalag (tesóm és én vettük csak észre furcsamód), kicsi Cosette-ből Amanda Seyfried, Eponine-ből Samantha Barks lett — nagyjából 40 percről maradtunk le. Első reakcióm az volt, hogy

Talán átaludtam a film egy részét? Időutazásban volt részem?

Húgomat rázta a röhögés, jó, igazából mindkettőnket, utána furcsa pillantásokkal méregettük a vásznat, majd zavart tekintettel néztünk jobbra és balra, hátha más is észrevette ezt a végzetes hibát, ne már, a legjobb részt hagytuk ki a filmből, ez hogy történhetett?!

Erre aztán tesóm oldalba bökött, s azzal engedett útnak, hogy legyen vér a pucámban, tegyem meg érte, Aaron Tveit Oscar-díjas parókájáért, a shipemért, a tumblr szelleméért, de persze inkább az ő szerény személyéért.

Következő, amire emlékszem, hogy a technikus ajtaján kopogtatok, amit ugyan zárva találtam, de azért reménykedtem benne, hogy meghallja fangirl lelkem vad dörömbölését, s kitárja előttem az ajtót. Nem így történt, közben pedig mindvégig hallottam, ahogy a moziban Eponine keservesen zokogja az On My Own c. számot.

Mivel ez az akció nem jött össze, indultunk a pénztárhoz immár együtt, ahol elmagyaráztuk heves gesztikulálásunkat szaggatott lélegzetvételekkel megszakítva, hogy milyen borzalmas eseménynek voltunk tanúi, s azonnali helyreállítást követelünk mi, a barikád gyermekeinek… áldozatai.

A néni majdhogynem hasát fogva fetrengett a röhögéstől, s konok meggyőződéssel próbálta elhitetni velünk, hogy a filmből nem maradt ki semmi. Ha mégis, akkor majd visszaugrik a szalag, s  megnézhetjük majd az átugrott jeleneteket a mozi végén. Mikor azonban látta rajtunk a nő, hogy ezzel ugyan le nem nyűgöz bennünket, felajánlotta, hogy megnézhetjük mondjuk az Úton c. filmet ingyen és bérmentve, egyfajta kárpótlásként.

Ez volt az a pont, mikor kifordultunk Szeged legrégebbi mozijából.

Tudjátok, ha előre eltervezitek, hogy mennyire jól fogjátok magatokat érezni egy buli alkalmával, akkor az biztos nem olyan lesz, ahogyan elképzelitek. Nem olyan lesz, hanem ezerszer rosszabb. Nos, történetem alapján ti is láthatjátok, hogy ez messze nem városi legenda…

Advertisements

Leave a comment

Filed under FUN.FUN.FUN., TÚLKOMPLIKÁL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s