TÖKÉLETES ÉRDEKTELENSÉG


Nem is tudom, hol kezdjem a magyarázkodást.

Az elmúlt hónapban egy árva betűt nem írtam, így elég nehezen megy most a firkálgatás. Tudom, jó nagy marhaság volt tőlem, hogy csak tespedtem heteken keresztül, de valahogy mindig találtam kifogást a blog folytatása ellen. Nem kellett sok hozzá, hogy végleg búcsút intsek az írásnak.

Jézus, visszaolvasva tényleg érződik az írásmentes hónap ingerszegénysége — egészen oravecznórásra sikerült ez a bekezdés. De talán örülnöm kellene neki, hiszen az ő közhelyokádékát kiadják, míg nekem annyi ihletem és ötletem sincs perpillanat mint annak a wannabe Oprah Winfreynek.

Sokszor éreztem hideget a tarkómon, számtalanszor hallottam lelki füleimmel a forróvizetakopaszra csatakiáltást rosszakaróimtól, s úgy en bloc az élettől – gondolok itt a színvonalas blogversenyre, a cikkem lemásolásra (ez egészen kiírthatatlan divattá nőtte ki magát az utóbbi időben), arra, hogy üldözési mániás (munkanélküli) senkinek hordtak le (nem ezekkel a szavakkal, de kábé mégis), nem lesz belőlem senki vagy éppen valaki (mert fiatal vagyok és egy merő naiva), a Tardisos bögrémről kopik a festék, szétesik a Conversem (fájó pont, mert még Londonban vettem), esik az eső, ha segíteni akarok másokon, akkor szemét köcsög vagyok, ha nem, akkor meg nincs meg bennem az empátia legapróbb szikrája sem, az ifjúkori önkeresés nálam tovább tart, mint kéne – nagyon úgy tűnik, hogy nálam ez egybe is fog mosódni a menopauzával. Remek.

Így nem írtam, csak olvastam. A könyvtárban már névről ismernek. Sőt, azt is tudják, milyen könyveket szeretek. Tudják, hogy nagy ívben kerülöm a romantikus polcot meg a humor-sarkot, célirányosan Bukowski vagy Orwell felé nyúlok, háborúról és veszteségről olvasok, mindenről, ami az élet, semmiről, ami remény. Így vagyok mostanság az írással.

Vigasztalnám magam azzal, hogy J. K. Rowling élete is egy merő kilátástalan hercehurca volt (a Harry Potter kiadásáig), de ez nonszensz, mivel én nem ő vagyok, hanem egy üres senki, aki a vonaton maximum azon feszeng, hogy nehogy mellé huppanjon James McAvoy. Jó, csak a hasonmása. De mint tudjuk, úgyis bekövetkezik minden, amitől a blog írója retteg. A vonatos szituáció is természetesen.

Változtattam a blogon egy-két apróságot, mert így még feltűnőbb és élesebb a sablon vidámsága és a lelki pöcegödröm bűze között feszülő kontraszt. Most már alkothatok. Nyugtalanul és tökéletesen érdektelenül. Egyszerre.

Advertisements

Leave a comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, KITÁLAL, TÚLKOMPLIKÁL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s