A BLOGGERINÁK BLOGGERINÁJA


Van úgy, hogy az ember lánya, aki amúgy messze nem esik a naiv kategóriába, bekapcsol álmodozó módba, s akkor aztán moroghatjuk az orrunk alatt — rózsafüzért morzsolgatva –, hogy „May God have mercy on her soul”, mert tisztában vagyunk vele, hogy szerencsétlen lélek akkorát fog puffanni arccal a földön, hogy csak na. Az univerzum röhögve a csaj arcába fogja tolni a világmindenség ürülékét, mire főhősnőnk…

kénytelen lesz felébredni.

tumblr_lqitwhkOlt1ql0eh2

Durva mozdulattal letörli a sz*rcsimbókok maradékát szája széléről, elmászik a gépig, üzembe helyezi rozoga masináját, felnyomja a hangerőt, s elkezdi üvöltetni a The Killers Spaceman c. számát.

Gondolom, ebből a bevezető szösszenetből már rájöttetek, hogy nem jutottam tovább a rózsaszín csajszis, “nőklapjacafés” versenyen.

Tudjátok, anyukám olyan szavakkal és intelmekkel engedett utamra (vagyis a géphez) engem (dagadt szemű, hörcsögképű személyem), hogy Isten őrizz, hogy én a bloggerinákról írjak valami csípős hangvételű förmedvényt, amolyan görbe tükröset, amilyet amúgy szoktam firkálni, mert megint feldobom a labdát, a nép pedig jön, lecsapja, ennek a jelenetnek eredménye pedig nem lesz más, mint taknyos pofával való zokogás. A sarokban, stílszerűen. Sírás után meg jönne a fékeveszett tumblr-posztolás.

Fejjel a falnak, gyerünk, Reni, ami szíveden, a szádon, látod, ezért nincs neked senkid! Ezért, mert képes vagy mindenről írni, mindent kitálalni, nem gondolkozol előre, csak cselekszel, ó, te, forradalmár szellemmel rendelkező szabad madár, bár be tudnád egyszer az életben fogni csőröd!

Savanyú a szőlő, de még mennyire, rosszindulatú vagyok, dühös, mert megérdemeltem volna, hogy legalább a zsűri vessen egy pillantást a blogomra, amire igenis büszke vagyok, s most, hogy számomra véget ért a verseny, nem maradt semmim, csak az írásaim; az esély elszállt, a lehetőség oda, éltem ugyan vele, de aztán kaptam egy maflást, én pedig ismét felpattanok, mint mindig.

Megrázom magam, tovább megyek, lehet, hogy a nehezebb úton, de azért menetelek előre, buldózerként, hadd lássa a világ, hogy nem lehet földbe tiporni engem!

tumblr_m0lrstSN3v1r3zat8

 

Többezres nézettség? Nekem olyanom nincs. Szponzorok? Á, ugyan. Menő laptop? Kinek van rá szüksége, sokkal mókásabb élmény egy percenként kifulladó kacattal pötyögni! Papír is van a világon! Kézzel írni ma már vintage! Meló? Ne fárasszatok már, van nekem elég dolgom! Írni! Írni! És írni!

És igen, fejem felszegem, vállam leengedem, tollam megrázom, jövök, s az első könyvemig, darabomig, filmemig és biográfiámig meg sem állok!

Szevasztok, bloggerinák!

Advertisements

Leave a comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, GYORSJELENTÉS, KITÁLAL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s