SZÓVAL AZT HISZED, A SAJÁT NEMEDHEZ VONZÓDNI BŰN?


images

Ovis hajhúzogatások, kisiskolás piszkálódások, tinis rajongások, hatalmas szerelmek, házasság, holtomiglan, holtodiglan, gyerekek – valahogy így képzelem el nagy vonalakban a boldog, tartalmas életet, s ez az, amihez (meggyőződésem!) mindenkinek — kivétel nélkül — joga van.

Származásra, társadalmi státuszra, fizikai adottságra, szellemi képességekre, korra és nemre való tekintet nélkül alapvető emberi jogunk, hogy boldog kiteljesedésben élhessünk. Ebben senki és semmi nem korlátozhat bennünket törvényekkel, szabályrendszerekkel, vallással.

Sem a szomszéd, sem pedig a politikus, de még az a bizonyos felsőbb hatalom sem veheti el tőlünk a boldogsághoz való jogot.

A szexuális beállítottságot szánt szándékkal hagytam ki az előbbi felsorolásból, mivel a továbbiakban az erről való meglátásaimat szeretném megosztani veletek.

  • Egyáltalán mi az, hogy „beállítottság”? Ennél visszataszítóbb megfogalmazással aligha találkoztam még – születésünkkor megkapjuk az alapbeállításokat, mintha új telefonok lennénk? Operációs rendszert telepítenek ránk? Ha igen, akkor miért is nem kapnak a szüleink a későbbiekre valamiféle használati utasítást? Mennyivel könnyebb és gépiesebb lenne a világunk! Emberek vagyunk! Beállítottság? Mindössze egy rakás mechanikusan összetákolt kacathalmaz lennénk?

A jog, hogy mi, ha úgy választunk, összeköthessük az életünket bárkivel (nyilván az erkölcs és “norma” keretein belül), ha úgy szeretnénk, biztosítva kell, hogy legyen.

Kérdés, hogy Magyarország mikor gondolkozik el hasonló kezdeményezésen (az élettársi kapcsolat elismerésén kívül). Egyáltalán eljutunk mi valaha oda, hogy előítéletek és jogkorlátozás nélkül házasodjunk szabadon, boldogon, saját akaratból és szerelemből?

Mikor járhatunk kézen fogva az utcán úgy, hogy közben ne köpjenek arcon minket, csak mert mi mondjuk különbözünk valamilyen szempontból a “megszokott” pároktól? — ez már más kérdés, megérne egy külön bejegyzést is.

Sosem értettem, mire ez a nagy ellenségeskedés, tartózkodás, ill. a ferde pillantások sokasága, ami mind-mind a „melegeket” övezi (ha ők melegek, akkor a heteroszexuálisak mégis micsodák, hidegek?). Mi ez a nem elfogadás, utálkozás embertársainkkal szemben?

Próbáltam a dolgok mélyére nézni, de — őszintén — nem találtam magyarázatot az egyes emberek értelmetlen, logikátlan cselekedeteire és gondolataira, a melegházasság elleni tűzzel-vassal való tiltakozásra, a röhejes gyerekességre, civilizálatlanságra és a középkori felfogások folyamatos böfögésére.

Legtöbben nem értik a lényeget. Nem a melegek akarják elvenni a hetero pároktól a házassághoz való jogot, hanem éppen a heterok fosztják meg (de mégis, milyen alapon?) a melegeket egy olyan alapvető lehetőségtől, mint a házasság. Itt általában jön a kérdés, hogy mégis, miért kell a melegeknek annyira összeházasodniuk a társukkal…

tumblr_m81bnjRBFO1qfb8ih

Hadd mondjak valamit: a házasság, mint már korábban kijelentettem, egy lehetőség. Ha egy férfi és nő szándékoznak egybekelni, azzal semmi probléma nincs (érdekes módon), viszont ha már két férfi vagy két nő kötné össze az életét, rögtön jön az elmaradhatatlan hurrogás, hogy minek, minek, legyenek együtt, oké, de ne mutogassák magukat az utcán, mert az milyen botrányos, rossz hatással van a gyerekekre. Nem fogják érteni a kicsik, hogy miért fogja egymás kezét két pasi vagy két nő. Na, meg ha “puszilóznak”! Hogy magyarázza el a szülő ezt a jelenetet a gyereknek?

Ó, valahogy így: „igen, édesem, szeretik egymást!” – ennyi! Milyen bonyolult, nem?

Mellébeszélés! Mellébeszélés mindenhol!

A házasság egy rituálé, melyben akár vallásos, akár nem az illető pár, kijelentik, hogy örökké együtt maradnak, halálig szeretik egymást majd. Jóban és rosszban. Mindezt intim, családi-baráti körben fogadják meg egymásnak. Mi ez, ha nem csodálatos? Mi ez, ha nem irigylésre méltó? Mindenki szeretné megünnepelni azt (ha úgy adódik), hogy mennyire szeretik egymást az “igazival” (bocs, de most kitört belőlem a röhögés), nem csak a „konvencionális”, társadalmilag elfogadott férfi-nő páros képviselői.

Mitől jobb egy ilyen pár, mint egy olyan? Mi a kettő közti különbség? Más a szerelem? Más a minősége? Kevesebb? Rosszabb?

Ha vallási okokból kifolyólag ítélkezel, akkor azt mondom, megint csak nincs igazad. Gratulálok, hogy sötétségben élsz. Felkapcsoljam a villanyt? Á, nem, látom, jól elvagy a saját diszkriminatív éneddel.

Hallottál már a vallásszabadságról? Pontosan azt jelenti, amire tippelsz, igen: szabad vallásgyakorlás. Szép dolog, ha az ember hisz valamiben, jó esetben mindenkinek meg is van az a valami, ami élteti, legyen ez bármi, komolyan. De ezt a hitet elég buta dolog másra ráerőltetni. Pont úgy hülyeség, mintha mondjuk más szexuális beállítottságán szeretnél változtatni. Megváltani akarsz! Szerinted boldog lenne egy olyan életstílussal, mint amilyet te folytatsz?

Miért kell valakinek szentelt vizet fröcskölni a szeme közé, miért kell valakit pokol tüzével, túlvilági szellemléttel meg efféle dolgokkal fenyegetni, mikor ő maga nem hisz bennük? Miért kell egy adott hitvilág szerint élni egy – tegyük fel – tízmilliós ország lakosainak (egytől egyig!), miközben ennek a nagy embertömegnek csak töredéke gyakorolja azt a vallást? Ennek ugyan mi értelme van? Ha tényleg szabadok vagyunk, akkor hogy-hogy nem rendelkezhetünk a saját életünk felett? Miért nem dönthetünk magunk egy olyan kérdésben, mint mondjuk a házasság?

Felesleges megmondani, mit együnk, hogyan öltözzünk, hogy a nők csak néma oldalbordákként tengődhetnek a nagybetűs férfi mellett, illetve, hogy férjünk-urunk egy hatalmas jobb horga után a büdös lábát kell masszíroznunk. A mai modern, civilizált 21. századi embernek ilyesfajta szabályok szerint kellene élnie?

Isten Ádámot és Évát teremtette, nem Ádámot és Gézát, persze. A kezdetek kezdetén lehet, hogy csak egy nő és egy férfi létezett a földkerekségen, szóval valljuk be, akkortájt nem volt valami széles a választék, már ami a párválasztást illeti, de azért most már hadd éljünk a lehetőséggel, hogy kivel és mikor bújunk ágyba, kivel akarjuk elcseszni az életünket, kivel szeretnénk örökké meg még tovább lenni. Nem?

Feketén-fehéren leírják itt-ott, hogy a házasság egy nő és egy férfi között köttetik. Aha, meg egy férfinek megengedett az is, hogy több vasat tartson a tűzben, a családon belüli erőszakot sem tiltja semmi. És kinek az álma ez? Így akarsz élni? Akkor rajta, egészségedre!

Jézus elvileg a szeretetért kampányolt, nem? Akkor pedig fogd be, te csak kifogást keresel arra, hogy nyíltan gyűlölködj és ítélkezz mások felett.

Ugyanakkor, vannak többen is olyanok, akik nem vallásukból kifolyólag tiltakoznak a melegházasság ellen, hanem azért, mert pusztán undorodnak az egyneműek kapcsolatától. Ez főleg a férfiak körében *köhécsel* elterjedt.

Azzal példálóznak legtöbben, hogy az a normális, ha egy igazi férfi nőt választ magának, a nők pedig férfival hálnak. Feltenném a kérdést, hogy ezért a föld alatt kellene élnie az emberiség nagy százalékának? A te kis személyes problémáidat kivetítenéd egy jól működő, egészséges, boldog családra, kapcsolatra?

Légy boldog és elégedett akkor a soviniszta, diszkriminatív, szexista, előítéletes, homofóbiás életeddel. Nélküled bizonyára elveszne az emberiség. Gratulálok, hogy a civilizált társadalmunk értékes, é r t e l m e s tagja vagy!

Képtelen vagyok felfogni ép ésszel, hogy az ember, aki a feltétel nélküli szeretetre, szinte túlcsorduló imádatra, szeretetre képes, ugyanannyi utálatot, gyűlöletet, indulatot és undort hogyan képes egy másik embertársa nyakába zúdítani… Nem értem.

Hogy tagadhatjuk meg ugyanazon jogokat másoktól, akik igazából semmiben sem különböznek tőlünk?

Nincs baj azzal, hogy valaki egy adott témával kapcsolatban más nézőpontot képvisel. Azzal van a probléma, ha ezt a véleményt valaki a másik személyre erőszakkal próbálja rágyömöszölni, s így igyekszik átformálni egy emberi lényt valami mássá, ami neki sokkal jobban tetszik. Ez az, ami rossz, amin változtatni kell. Az ilyen gondolatokat kell irtani, nem pedig az egyéni, szubjektív nézőpontokat kell üldözni.

Teljesen mindegy, mit hiszel: oké az, hogy valaki a saját neméből választ párt/szerinted nincs helyén az, ha valaki pasiként pasival kel és fekszik. Kit érdekel. Nem számít, mit gondolsz. Nincs közöd hozzá, nincs közöd mások életéhez. Senkinek sincs igazából. A politikának, a kormánynak vagy vallásnak meg pláne nincs beleszólási joga egy ember legbensőbb világának működésébe. Meg kell adni a szabadságot és a döntési jogot minden élőlény számára.

Advertisements

2 Comments

Filed under KITÁLAL, TÁRSADALOM

2 responses to “SZÓVAL AZT HISZED, A SAJÁT NEMEDHEZ VONZÓDNI BŰN?

  1. Nagyon jó kis összefoglaló. Sok kérdést hasonlóan látunk.Ami a homofóbiát illeti, annak nagyon világos (és sajnos nagyon erős, “puszta kézzel” törhetetlen) mozgatórugói vannak. Sokat foglalkoztam vele a kaleidoscope.blog.hu oldalon. A lényeg röviden: különböző érdekek, és a heteroszexuális emberek jelentős részében meglévő spontán utálat összefonódásából jött létre, alakult és fejlődött a történelem folyamán azzá a betonkeménységű borzalommá, amivel most szemben állunk. Nagyon-nagyon nehéz lesz lebontani, de – legalább is én – amíg tudok, dolgozok az ügyön.

  2. Köszönöm a hozzászólást! 🙂
    A témával még a későbbiekben szeretnék foglalkozni, egy ilyen rövidke bejegyzés szerintem nem elegendő ahhoz, hogy felnyissam az emberek szemét.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s