A PROCRASTINATING GENERÁCIÓ


(Helyzetjelentés: visszakaptam a laptopom. Kaptam egy kisebb infarktust először, mert tök szűznek tűnt az egész szerencsétlenség, ahogy bekapcsoltam hű társamat. Kihagyott pár ütemet a szívverésem, de aztán fel lettem világosítva – hogy ilyen szépen fogalmazzak –, hogy csupán a D meghajtóra vannak pakolva az alkotásaim, ezért nem látom rögtön a katonasorrendben az eddig született firkáimat. –ide pedig képzeljetek el egy hatalmas, szaggatott, megkönnyebbült… mélyről jövő sóhajtást-

Szóval. Itt vagyok.

Mint már a korábbi posztomban említettem, azon a fekete betűs szerda estén éppen a halogatás művészetéről szándékoztam írni — hamisítatlan grafomán tűzzel szívemben –, de aztán elsötétült a képernyő, s tudjuk nagyon jól, mi történt utána. A 2. sötét középkor, igen.

FIGYELEM: ha tovább olvasol, magadra ismerhetsz—)

Két típusú földlakó létezik:

–          a felelősségteljes felnőtt

–          és a felelőtlen felnőttnek nevezett akármi

A felelősségteljes felnőtt jellemzője (az én képzeletemben – legalábbis — efféleképp él, dicsfénnyel körülragyogva), hogy előrelátóan tervez.

A carpe diem életmóddal szakítva már csak komoly és átgondolt döntéseket hoz, megtesz a céljai elérése érdekében mindent, amit csak megkövetel a benne élő siker álomképe, még akkor is, ha az a sok kellemetlen dolog, amit tenni kell, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy csak hátráltatja, elcsúfítja a boldogságos, gondtalan itt és most gyönyörét.

Hogy egy példát említsek: emberünk elküldi a beadandót jóval a határidő előtt, számára a deadline szent és sérthetetlen, nem fordul elő olyan sosem, hogy ő egyetlen nappal a leadás időpontja előtt kezdi el a munkát. Nem, ilyen nem történik vele, minden feladatot szépen, pontosan, tervszerűen elvégeznek. Az érett, felelősségteljes emberek ilyenek.

Ezzel szemben itt lapulok én, vagyis az én fajtám, ha szabad így fogalmazni. Összevissza, szerteszét, kusza, szertelen, rendszertelen, „ej, ráérünk arra még”, a következő Breaking Bad rész simán belefér, hol van még január utolsó hete, most úgyis mást kell csinálnom, a később nem azt jelenti, hogy nem fogok elkészülni egyáltalán. Ismerős?

Gratulálok, üdv a felelőtlen felnőttnek nevezett akármik csapatában!

Adott egy feladat, aminek elvégzésében mi atom biztosak vagyunk, legyen az bármi, tényleg. Könnyelműen legyintgetünk mindenre, egy órával a találkozó előtt még nem készültünk el.

cards,funny,procrastination,textpix-980a97c9de216b381af7805fbb7aedb0_h

Még éppen a tumblr dashboard csodálatos kékségét bámuljuk kocsonyás szemekkel, zárlatveszély feliratával villogva az ötméteres körzetünkben (nyáltengerben úszva, hogy egyéb testváladékról ne is beszéljünk most, kérem szépen), anyukánk pedig haját tépve rikoltozik meg ugrándozik körülöttünk, hogy kezdjükmárelaztamitelKELLkezdenünk, hogy lehetünk ennyire nyugodtak, mikor rögvest mellettünk ott halmozódik egyre az a nagy kupac teendő-hegy. Mindeközben mi csak nevetgélünk, szórakozunk, elnyúlunk az ágy közepén, lustán, hanyagul, s hab a tortán, hogy Pató Pálhoz építünk pazar szentélyeket meg miegymást.

Azt azonban hadd tegyem hozzá, hogy végül azért megcsináljuk a házinkat, beadjuk az esszét, felkészülünk vizsgára, elmegyünk a bankba, megírjuk a cikkünket (ugye, RENI?!), sőt, meg is kockáztatom, le is adjuk, amit le kell, IDŐBEN.

christopher-parker-notebook-doodles-procrastination-quote-text-Favim.com-72071

Mi az, hogy időben?

Az időben az utolsó pillanatot jelöli. De az még azért benne van a keretben, s ez a mi szerencsénk. A miénk, a procrastinating generációé. A 21. század jelenségei vagyunk, mondom ezt úgy, hogy korántsem tölt el büszkeséggel a gondolat írás közben. Engem (személy szerint) felspannol az utolsó pillanat legutolsó másodpercének közeledte, s ilyenkor elképesztő gyorsasággal dolgozom azon, amire amúgy egy hónapom vagy egy szemeszterem volt. Semmi sem tesz olyannyira aktívvá és termékennyé egy embert, mint a határidő közeledte, s mint az az érzés, hogy Damoklész kardja ott lebeg a fej felett.

Az, hogy mennyit halogattam ennek a posztnak megírása előtt, legyen az én titkom. Köszönöm.

(A bejegyzés írója ezzel az írással próbálja magát, a lelkiismeretét csitítani.)

Advertisements

Leave a comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, RÓLUNK

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s