RÉMES RANDIK


Ugye, hozzám hasonlóan ti is tudnátok olyan sztorikat mondani (persze, csak ki az, aki fel is hánytorgatja ezeket a rémálom találkákat, jobb nem rájuk gondolni, magunkban mélyen eltemetni és megsemmisíteni a fennmaradt emlékfoszlányokat egytől egyig, kíméletlenül), amiben a várva várt kiszemelttel való találkozás képe lebegett szemeket előtt, azonban mikor valósággá varázsolódott a vágy, az álomkép rögtön a legizzasztóbb, leghajmeresztőbb rémálom formájában realizálódott.

Szerencsére én már túlléptem azon, hogy az ilyen randiknak nevezett borzalmakra gondolva kirázzon a hideg és a rosszullét minden formáját tapasztaljam meg, ezt a korszakomat átvészelve már inkább kellemes, nosztalgiaízű mosollyal nézegetem a lassított videó formájában eltárolt horrormozikat.

Oké, azért talán mégis van pár (nem sok… annyira) olyan emlékem, amiket inkább kitörölnék az agyamból, de ugye ez a mai tudomány állása szerint nem megkísérelhető… vagy igen? (Ha esetleg valakinek van valamilyen információja erről a … dologról, nos, tudjátok, hol találtok!)

1. A reménytelen

Néhány éve (van az tíz is) az egyik srác nagyon tetszett a suliból, akkori fogalmam szerint én biza szerelmes voltam, de ez a sztorink szempontjából nem fontos. Heteket, hónapokat emésztettem magam, minden egyes nap irultam-pirultam, főleg, mert az a fiú a padtársam volt. Szólni egy szót nem mertem hozzá, inkább befelé fordultam és úgy is töltöttem a tanévből nagyjából nyolc hosszú hónapot.

Egy tavaszi napon azonban minden mocskos titkomra fény derült (jobban belegondolva… szerintem elég egyértelmű volt a szitu mindenki számára már amúgy is), a srác pedig valamilyen csoda folytán viszonozta minden nyomorult érzésem (ami azóta se történt meg még egyszer), s ennek egy romantikus levélke formájában hangot is adott (TECCESZNEKEM). Igen, jól emlékeztek, ezt az üzenetet húztam le a WC-n, mert azt a szent pillanatot, mikor fordult szerencsém, inkább csapásként éltem meg.

Ezért is utasítottam el olyan formán ezt a szerencsétlen flótást, hogy azt szerintem azóta is emlegeti (merem remélni, hogy ez egy túlzás, s tényleg nem okoztam maradandó lelki sérülést neki az akkori inkorrektségemmel).

Az egykor annyira szeretett fiú készített valami szerelmes számokkal szétbarmolt cédét, amit én nem fogadtam el, mert berezeltem a nagy érzelmektől, így hát a srác valami ismeretlen eredetű rángatózásba kezdett, teljesen kivetkőzött magából az utca kellős közepén, suli után, s a nekem szánt csöpögős szerzeményekkel (vélhetően rajta volt kedvenc Celine Dion dalom is) teli adathordozót összemorzsolta a kezei között.

2. Chris Martin

Egyszer volt, hol nem volt, valamikor egy 17 éves lány azt hitte, hogy jó móka olyasvalakivel találkozgatni, aki iránt s e m m i t nem érez, s jól tudja, hogy soha nem is fog. Ebben az életben. Ezen a bolygón. Ebben az Univerzumban.

Az a fiú, akinek akkoriban húztam az agyát (nem tudatosan, ezt azért hadd mondjam el), szerelmet vallott nekem, de még milyet, tizennégy napos ismeretség után, s csupán tudott rólam, hogy odavagyok a Coldplay összes számáért, mert az milyen cool, és hogy nagyon elvont figura vagyok, mert az annyira laza. Na, igen, ez a srác aztán valamilyen hirtelen jött (értelmetlen!) ötlettől vezérelve úgy döntött, szerenádot ad nekem, a rohadt életbe.

Bár ne tette volna. Bár kiégethetném az agyamból azokat a vinnyogó hangokat. Bár ne lennék ennyire gonosz szuka, hogy ilyeneket írjak egy odaadó szerelmes lélekről, de nem tudok mit tenni, nem tudom tovább magamban tartani az emlékét, valahogy fel kell dolgoznom egyszer és mindenkorra ezt a megrázkódtatást.

Chris Martinra azóta sem tudok úgy gondolni, hogy nem jutna eszembe az a nyári este, mikor a Coldplay Yellow c. számára vonaglottam kétségbeesetten és reményvesztetten, ahogy ott, abban a pillanatban könyörögtem az égieknek, hogy szabadítsanak meg a földi szenvedéstől végleg, örökre.

Kedves fiúk, kérlek, ne énekeljetek nekem. Semmit. Kérlek.

Köszönöm.

3. Az exhibicionista

Van egy kedves ismerősöm, akivel évek óta azzal mókázunk, hogy néhány havonta, mikor eszébe jutunk egymásnak, irkálunk mindenfélét, mindenről, baromi hosszú, szellemes üzenetekkel bombázzuk a másikat, viccelődünk, gúnyolódunk, ironizálunk, sziporkázunk. Aztán találkozunk. Annak ellenére, hogy rájöttünk pár éve, hogy nem működik sehogy sem a dolog. De ugye van ez a sajátos stílusa a srácnak, illetve a szégyentelen nyitottsága, ami engem (vallomáááás) úgy el tud varázsolni, hogy aztán csitriként vihogok minden egyes sms-ét olvasva…

Ezt a kört idén augusztusban is lefutottuk, mert miért ne. Találkoztunk, semmit se változtunk, ugyanúgy dumáltunk, mintha azelőtt pár nappal váltunk volna el, röhögtünk mindenen, remekül is éreztem magam. Még jó. Már el is felejtettem, hogy miért nem működtünk mi sosem, aztán persze a pasi nem sokkal később eszembe is juttatta, hogy miféle defektjei is vannak.

Hát, igen, gondolom, nem csak nekem van ilyen ismerősöm, aki több vasat is tart a tűzben. Nos, ő is pont ilyen. Jó fej, senki sem tud rá haragudni, vicces, intelligens… és piszkosul szemtelen. Valamilyen szinten önző is.

És képzeljétek, már ott tartottam, hogy nem érdekel egyáltalán semmilyen hülyesége, elvégre nem kell hozzámennem (hála az égnek), elég csak akkor és ott jól éreznem magam.

A találka után aztán kaptam egy sms-t, amiben meginvitált magához… és ezzel rádöbbentem, hogy nekem nincs szükségem 2012-ben még egy pofonra saját magamtól. Köszi, de tisztelem magam. Igen. Azt hiszem.

Ennek ellenére úgy gondolom, tuti, hogy találkozunk még a jövőben. Nem azért, mert nem tanulok a hibából, hanem egyszerűen mindenkinek van az a haverja, akivel néha napján összegabalyodnak… vagy legalábbis megfordul a fejükben, hogy mi lenne, ha…

Biztos vagyok benne, hogy a lista még koránt sincs lezárva, lesznek még hasonló élményeim, de végül úgyis kikötök majd a cicakirálynősködésnél.

Advertisements

Leave a comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, FUN.FUN.FUN., TÚLKOMPLIKÁL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s