SZADISTA UNIVERZUM


Ahogy közeledik a 2012-es év vége, úgy érzem, s bizonyára nem vagyok egyedül ezzel, kell valamiféle összegzés, esetleg számvetés az eddig történt eseményekről. De még nem hamarkodnám el a listázást, ugyanis épp egy utolsó csavarra várok (csak tudnám, mégis, mifélére).

Talán ez volt az eddigi legkeményebb évem, a huszadik. Szép kerek szám, még annál is szebb fordulatokkal (és itt most elég cinikusan mosolygok magam elé), meglepetésekkel és leckékkel, amikkel életemben először — és nem utoljára – most szembesültem.

Vicces ez az Univerzum pajtás. Ha naiv és idealista kedvemben vagyok, gyakran hangoztatom azt, hogy minden történik valamiért (pl.: a Tescoban elhalásztam azt a bort egy középkorú nő elől, aki amúgy előttem már szenvedélyes pillantásokkal méregette az üveget), mindennek oka van, mindennek van valami (lehet, hogy egy világot felfordító) jelentősége.

Hát, ha ez így van, akkor az Univerzumnak szadista, perverz egy humora van. Azt suttogja a fülünkbe, hogy van egy kihagyhatatlan ajánlata számunkra (a Tescoban történtekről meg ne feledkezzünk). Mi felhúzzuk a szemöldökünket ennek hallatára, de aztán – mivel annyi mindent tapasztaltunk már, tegyük fel – inkább elhessegetjük azt a gondolatot, hogy mi élünk a sors kínálta lehetőséggel. Túl rizikós, túl fájdalmas lehet a vége. Mert mi ilyenek vagyunk. Az élj a mának filozófiával egyikünk sem fog tanulni, egyetemen végezni, dolgozni, családot alapítani, ehelyett jó előre kell terveznünk, át kell nyálaznunk a részleteket, az apró betűs részt, fel kell mérnünk a körülményeket, adottságainkat, kész stratégiát kell felállítanunk.

Elfogadjuk az ajánlatot. Mi történhet? Révbe érünk, kapunk pár csodás hónapot, télen melengethetjük szívünket az emlékeken (akár szó szerint: kivághatjuk anatómiai pontossággal a szívet, esetleg ki is téphetjük a helyéről, aztán felgyújthatunk mindent magunk körül, és rádobhatjuk végül az egykor dobogó szervet a tűzre. Ízlés szerint lelocsolhatjuk benzinnel, ha van, mindegy).

A sokat emlegetett Univerzum bólint egyet, mi aláírjuk a szükséges dokumentumokat, miután mindent alaposan végigrágtunk, nehogy kimaradjon valami fontos részlet, követelmény, következmény, mellékhatás, aztán pedig… (gondolj az elhalászott üvegre)

… az Univerzum jól a képünkbe röhög, pofán csap a büdös valósággal, majd ott hagy bennünket a saját mocskunkban fetrengeni. Még utoljára odalép hozzánk, s belénk rúg egyet. Meg még egyet. És addig csinálja mindezt, míg élünk és mozgunk. Az Univerzum aztán továbbáll, de előtte még egyszer visszanéz.

50947039504675392_aRgGUzRB_c

Bocsánat, elragadtattam magam. Az élet nem egy ronda és sötét hely. Történnek pozitív dolgok is. 

Advertisements

Leave a comment

Filed under TÚLKOMPLIKÁL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s