ZIZI, A HÖRCSÖG


Tegnap délután gubbasztottam a szobámban, plafont bámulva, kidülledt szemekkel, furcsa pózban. És egyszer csak valami egérszerű kuncogás hagyta el a számat. Ha élőlényekkel lettem volna körülvéve, nyilván aggódó pillantásokkal vizslattak volna, hogy engem meg ugyan mi lelt. Nem kell még kétségbeesni, ez nem a kezdődő elmebaj jele, csupán egy kedves emlék, illetve egy furcsa párhuzam az, ami annyira nagyon megmosolyogtatott.

Volt nekem egy Zizi nevezetű hörcsögöm. Hűséges társam volt antiszociális helyzetemben két teljes éven át, míg 2009 karácsonyán (pontosabban 24-én) – miután állatias ösztöneinket kiéltük az ajándékbontásban – visszatérve a szobámba egy fura dologra lettem figyelmes. Zizi összeesve hevert a terrárium egyik sarkában, mint valami apró szőrgombolyag. Nem mozdult többé.

Igazából elég tragikomikusra sikerült a nagy eltávozása drága Zizzentyőmnek. Mit is mondjak, mindig is szerette a drámát. Kicsit olyan volt, mint én. Egészen a halála napjáig nem vehettem kezembe, mert harapott, csípett, ahol csak ért, ha csak picit is megérintettem. Nem szerette más élőlény közelségét. Ő más volt. Hiába próbáltam magamhoz édesgetni a kedvenc eledelével (sárgarépa + alma), hiába babusgattam volna, becézgettem és szerettem, ő nem volt vevő az én szeretetrohamomra. Nem reagált, továbbra is elvolt egymagában.

Tisztán emlékszem az első napunkra. Mikor megláttam Zizit (beszélő név), tudtam, hogy ő az igazi. Különc volt. Mindegyik hörcsög vadul rohangált, tette magát, szinte kórusban cincogták, hogy válasszam őket, de engem nem érdekel egyikük sem, csak az a szürkés egyed a sarokban. Egészséges volt, elégedettnek látszott, csak ő nem volt olyan nagymenő, mint az aprócska társai. Kissé fogyatékosnak tűnhetett, de én tudtam, hogy nincs erről szó, dehogy.
Őt választottam és kész…

Elgondolkoztató, hogy mindig olyat választok, akinek nem kellek. Mindenki olyan, mint Zizi, a halott hörcsögöm.

Zizi már egy általam összerakott (árvácskás tetejű) dobozkában nyugszik, egy random fenyőfa tövében.

frissítés: eszembe jutott, hogy nem is az árvácskás dobozba tettem Zizi földi maradványait… mert nem fért bele. Beletuszkolni nem szerettem volna erőszakkal hulla merev (és aprócska, de mégis robosztus) testét, így inkább egy másik (nagyobb) doboz (ami korántsem volt annyira mutatós) mellett döntöttem.

Advertisements

Leave a comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, TÚLKOMPLIKÁL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s