“ALTERNATÍVÁK”


(úgy gondoltam még az elején, hogy alternatívákról írok majd; amolyan “mi lett volna, ha…” – lehetőségekkel terveztem fájdítani a szívem. ez a specialitásom amúgy is. na, a tépelődős hangnem természetesen összejött, de az opciók elmaradtak. a címért – pont ezért – bocsánat.)

Egyre többször jutnak eszembe képek (szépek, nosztalgikusak, mosolyfakasztóak, borongósak) a Londonban és Ashteadben töltött x hónapos kalandomról.

Londonban elégedett és vidám voltam. Egyedül a nagyvárosban. Úgy csatangoltam reggeltől estig. Meg sem szólaltam, na, jó, kizárólag akkor, ha ebédet rendeltem, útbaigazítottam. Nem hiányzott senki, örültem, hogy egymagam lehetek, boldog voltam, hogy nem függök senkitől, azt tehettem, amit csak kívántam, akkor, amikor csak eszembe ötlött valami, megtettem. Én döntöttem, nem volt senki más, aki befolyásolt, nem volt a tetteimnek különösebb miértje. Szerettem így lenni.
Mi lett volna, ha továbbra is Londonban maradok?
Biztosan állíthatom, hogy a világ legboldogabb embere lettem volna. Magabiztos, határozott és folyton mosolygós.

Ashteadben hasonló volt a helyzet, de mégis más. Ott már a felhőtlenséget felváltotta a totális magányérzet. A munkában nem találtam a helyem, minden rossz volt, amit csak tettem; teljesen mindegy volt, hogy egy picit jobbra vagy balra csusszanok, minden helytelen és elfogadhatatlan volt (nem elég, hogy amúgy is – világéletemben – egy komplexusokkal küzdő egyén voltam). Nemkívánatos személynek éreztem magam. Elutasítva, magamra hagyva.
Önérzetem utolsó cseppjének megőrzésére felmondtam és hazajöttem. Szó szerint egy zsákban hoztam haza az ottani életem darabjait, akármilyen közhelyesen is hangzik(:)).
Mi lett volna, ha maradok? Teljes összeomlás? Fellázadás? Meggondolatlanság?

Tavasszal úgy volt, adok magamnak még egy esélyt a kinti kalandra. De aztán ezeket a gondolatokat ki is töröltem a kis fejemből. Úgy május elején. Rosszul döntöttem. Talán ez volt a leghatalmasabb baklövés, amit elkövettem idén(?). Mert most aztán tényleg a nagy semmi maradt meg.
Se ötlet, se ihlet, se álmok, se happy end.

Ja, bocs, azért van 3 befejezett naplóm is, de mind hasznavehetetlen, mert ömlengős szemét egytől egyig. A buta kis elképzeléseimről.

u.i.: Heló, 21!

Advertisements

Leave a comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, TÚLKOMPLIKÁL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s