CSÜTÖRTÖK ESTI AGYMENÉS


Pénteken – ha minden igaz, és a sors sem dolgozik ellenem – meglesz életem első interjúja, nem mondom meg kivel, mert ha esetleg mégsem jönne össze, azt hinnétek, kitaláltam az egészet, pedig nem; szóval igen, a hét utolsó munkanapján, hogy nagyon eredetien fogalmazzak, elveszítem interjú-szüzességem. Beszámolót az eseményről majd természetesen olvashattok, valószínűleg csetlek-botlok, borítok majd mindent, ami csak elém kerül, beesem az ajtón és társai, satöbbi, satöbbi, a szokásos bénázásaimra számítok.

update: well, well, well, úgy néz ki, október 21-én (vasárnap) pedig a Quimbynek teszek fel pár vicceskedős kérdést, mert miért ne, szóval én most nagyon durván izgulok, de azért igyekszem lazán viselkedni. Úristen (most ez a fordulat azt hiszem, megengedett), Quimby!

De most nem is erről szerettem volna pötyögni, hanem a drága, kedves, páratlan szomszédjainkról. Van egy pár belőlük, nekem elhihetitek. Közös bennük, hogy egytől egyig nénik, bácsik, nagyon nem az én korosztályom. Mégis… október végétől én is belépek a nénik klubjába. Máris előszeretettel villantják rám hiányos fogsorukat a 10 év alattiak és a 60 év felettiek, általában egy hatalmas csókolómmal tisztelegnek szerény (még csak!) 20 éves személyem előtt. Ez csak természetes, mondjátok ti, de hadd áruljam el azt is, hogy simán lenéniznek a 18 évesek is. Ez azért már kimeríti a „cinkes” kategóriát: „elnézést, el tetszik engedni?” – bökdös hátulról (nem vigyorogni) a 17 éves fruska. Hátrasandítok, és negédes mosollyal (vagy inkább szúrós tekintettel) azt mondom, „perszeelteccem”, sweetheart, menj csak. És viszi a sparos eladóhoz a nemtommilyen alkoholtartalmú lötyit, amit simán megvesz, és el is rohan rögvest, mint aki jól végezte dolgát. Én pedig… én következem a sorban, nyújtom a pénzt (amiből így is szánalmasan kevéske van a tárcámban, basszus).

Heló, én a szomszédokról szerettem volna mesélni, erre a sparos vásárlási sztorijaimmal szórakoztatlak benneteket… Sebaj, lesz még blogbejegyzés.

Na, igen, adom a pénzt (egy sört vennék), és a néni Cujot megszégyenítő morgással, illetve egy gyanakvó pillantással néz fel rám: „tizennyóc alatt vagy, mi?”

Paff.

Emlékeztek, előttem ment el a harmatos arcú friss husi, ő vihette a vodkáját, a cigijét, én pedig egy nyamvadt sört nem tudok megvenni a nulla négyes alkoholtartalmával együtt.
Mosoly, nyújtom a személyim, a nő méreget, „ez maga lenne?”, elfojtott röhögés, majd továbbenged.

A szomszédokról annyit, hogy…

…az egyik bájos néni nyomul a harmincas postásra. Igyekszik mindent bevetni.

A fiatal pasas alattunk pedig előszeretettel dug meg mindent, ami él és mozog. Az erkélyen is. És simán nézhetjük akár az utcáról, akár a mi erkélyünkről. Tizennyolcas karika.

Melyikkel kezdjem a következő bejegyzésem…?

Advertisements

1 Comment

Filed under A HÉT VALLOMÁSA, FUN.FUN.FUN., TÚLKOMPLIKÁL

One response to “CSÜTÖRTÖK ESTI AGYMENÉS

  1. Tőlem múltkor megkérdezték, hogy a lakótársam, aki 19 éves (én 22) a lányom-e. Paff.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s